Van néhány olyan játék , ami botrányi útján lett híres. A Dante's Inferno is ezek közé tartozik. Aki nem ismerte volna a történetet annak elmondom hogyan is kezdődött. Az E3-n amikor bemutatták a Dante's Inferno-t az EA-sek áltüntetést szerveztek a keresztények nevében, hogy a halottak nem így, meg úgy. Később persze kiderült, hogy ez is műbalhé volt. Csakhogy tényleg sikerült felbosszantaniuk a keresztényeket. Sőt tényleg el kezdtek tüntetni ellene, és be is szóltak az EA-nek. Az Inside Catholic ezt mondta: „Már régóta világos, hogy a szórakoztatóipar a keresztényeket prűd, vaskalapos és besavanyodott embereknek tartja.”, még ehhez hozzá tette azt is, hogy „Vajon az Electronic Arts-nál bárki olvasta az Isteni Színjátékot”. Na mondhatom ez aztán nagy oltás volt a keresztények részéről. Szerintem mindegyikük a vécében sír emiatt. No de miért is írom ezeket a sorokat: hát hogy értékeljem a játékot.
Direkt utánanéztem wikipédián és még egyéb helyeken, hogy megbizonyosodjak most tenni kívánt állításomról. Ritkaságnak számít a játékiparban, hogy szépirodalmi művekről szóljon egy játék. Valószínűleg szerintem azért is, mert félnek az irodalmároktól például. Na de el készült az Isteni Színjáték három nagy részének első részéről, a pokolról, a Dante's Inferno. Nem nagyon vártam szöveghűséget a játéktól, de engem mégis megleptek eme ismerős sorok amik az intróban fogadtak: „Az emberélet útjának felén egy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém[...]”. Ugyanis aki nem ismerné ez a kezdő sora a Divina Comedia-nak. Az intrója már érdekes volt, mert már itt megmutatkozott durvasága, morbidsága ami végig is kíséri a játékot az első perctől az utolsóig. A történeten kicsit alakítottak, hogy izgalmasabb legyen: Beatricet az ördög rabolja el, és ezért megy le a Pokolba Dante. A pokol mind a kilenc körén áthaladunk, majd végül a Luciferrel való küzdelem, mint utolsó boss fight természetesen elkerülhetetlen.
Akkor kezdeném az irányítással. A legtöbb ilyen hack 'n' slash játékban megfigyelhettük, csak úgy mint a Bayonettában, itt is egyszerű az irányítás. Van gyenge támadás, ami gyors, és van az erős támadás, ami lassabb. Én ezt nagyon egyszerűnek tartom, mindazonáltal kicsit megbonyolíthatták volna, mert bár sok képesség van, a kombók összességében mégis szerintem kevesek. Van ugrás billentyűnk, és egy különleges projectile, a kereszt. A kereszt gyakorlatilag egyfajta nyíl amit a B lenyomásával küldhetünk ellenfeleinkre, illetve szintlépések útján erősíthetünk, fejlesztgethetünk. Van természetesen védekezés gomb is, ezzel tudunk védekezni, sőt ha pont a minket ért sebzés előtt nyomjuk le a védekezést, akkor lehetőségünk nyílik visszatámadni. Ilyenkor az idő belassul, és választhatunk. Vagy a gyenge támadást nyomjuk le, és akkor egy erősebb gyengét vág bele, és körülötte levőkbe, vagy az erős támadás gombját nyomjuk le és akkor egy hatalmasat sújthatunk ellenségünkbe, vagy -megvétele után- a kereszt támadást is nyomhatjuk, ezzel pedig egy bizonyos körzetből küldhetünk egy óriási energiahullámot, és mindenki elrepül aki körülöttünk volt. Személyes kedvencem a légi harc volt. Az erős ütés nyomvatartásával az előttünk levő egy-két szerencsétlent a levegőbe robbanthatjuk, majd mi is fel ugrunk hozzájuk. Ekkor el lehet kezdeni zúzni gyenge ütéssel, illetve a földre lehet zúzni erős ütéssel, de utóbbi után vissza is pattan a földről. Sőt meg is foghatjuk és levághatjuk a földre. Mivel játszottam a God of War I, és II-vel nekem ez kísértetiesen hasonlított rá. Azonban nem akarom, hogy God of War szemmel nézzük a játékot, mert Xbox360-ra nem jött ki a GOW. Ezért úgy gondolom, mivel nem nagyon lehet e téren újat kitalálni, egy független játékként nézem. Visszatérve az irányításhoz. Fő fegyverünk egy kasza, méghozzá halálunk után megöltük magát a halált (vagy egy halált) és tőle vettük el ezt a hasznos kis fegyvert. Nekem ez nagy csalódottság, hogy ezen a téren elég kicsi a variálhatóság. Viszont ezzel a kaszával kinyúlva sok mindent lehet csinálni. A legfontosabbat említve az ellenfeleinket lehet vele megfogni. Számomra ez azért volt fontos, mert a legeslegeslegidegesítőbb ellenfeleket, a madarakat így tudtam a legkönnyebben elintézni: felugrottam, elkapta, lecsaptam a földre, és elpusztult. De az ellenségekről később. Még egy gombot beraktak a játékfejlesztők, méghozzá ez a jobb analóg stick-hez társított dodge, vagyis kitérő mozgás. Nem túl gyakran használtam, de ezzel a mozgással a hatalmas ellenfelek toppantásai, vagy esetleg kilőtt elemek elől lehet hatékonyan kitérni. A kamerakezelés nagyon merev. Minden helyen be van állítva egy fix pozícióba, azért nem ilyen Alone in the dark-os jellegű, de azért néha nagyon betesz a küzdelmeknél. Velem többször előfordult, hogy miközben gyilkoltam, a kamera betántorgott egy kőoszlop mögé, és nem láttam, hogy támad-e az ellenségem, vagy mit csinál. E szempontból nem nyerő, de legalább nem kellett azzal foglalkoznom, hogy jaj most elforgatom, mert már messze volt a hátamtól a kamera.
A játék tele van tűzdelve ügyességi, időzítős mászós részekkel, amik néha igen idegesítőek. Vannak oszlopok amikről le lehet csúszni illetve fel lehet mászni, vannak „emberháló” falak, amiken minden irányba lehet mászni, olyan mint egy háló a falon, csak tele emberekkel benne, vannak kötelek, amin a falon futva lehet lengeni, és végül vannak kifeszített kötelek, amin lelógva lehet mászni. Ezek kombinációiból tevődnek össze az ugrálós, mászós, ügyességi részek. Láva golyókat kell elkerülni például. Vagy ami a legnehezebb volt számomra, az az volt amikor a lengőkötél meggyulladt, és minél hamarabb át kellett volna ugrani az oszlopra, csak hogy előtte egy akadályt szét kellett verni, szóval nem volt egyszerű.
A játéknak nagyon érdekes XP és pontszerző rendszere van. Kétféle XP-t lehet szerezni, méghozzá holy-t és unholy-t. Ha az elsőt fejlesztjük, akkor a kereszttámadásunk, ha az utóbbit fejlesztjük, akkor a kaszánk erősödik. Mind a kettőhöz tartozik 7 level. Mind a kettőhöz továbbá tartozik külön skill tree („képesség fa” vagy hogy mondjam). Mind a kettőhöz tartoznak külön-külön képességek természetesen. A holy képességfán vannak a varázslatok, és a kereszthez tartozó támadások. Az unholy képességfán viszont kombók vannak, durvábbnál durvább támadások, és ezekhez tartozó finisher (befejező) mozdulatok. Vannak azonban olyan képességek amik mind kettő fán van. Ilyen például a plusz mana, vagy plusz élet. A másik „fizetőeszköz” pedig a lélek. Ezt minden egyes megölt ellenfél után kapunk. Ez abban különbözik az előbbitől, hogy amíg az XP a szintlépésre való, addig a lélek képesség vásárlásra lehet felhasználni. Hogyan is tudunk szerezni külön ilyen xp-t és külön olyan xp-t? A válasz a döntésünkön múlik, és ez az egész játékban megtalálható. A két kérdés: Punish or Absolve, vagyis Büntetés vagy Feloldozás. Mindig megjelenik ez a kérdés. Ha egy ellenfelet megfogunk a kaszánkkal rögtön kijön ez a két kérdés. Ugyebár világos, hogy az Absolve a kereszt, a Punish a kasza XP-jét növeli. A Punish-hoz általában valami durva kivégzés kapcsolódik, az Absolve során, pedig a keresztel való interakció látható. Ami nekem még iszonyúra tetszett, az a döntés történelmi személyek fölött. Utunk során gyakran találkozunk sárgán világító, elkószált lelkekkel. Ezekhez odamehetünk, majd torkánál fogva megragadhatjuk. Ekkor kiírja a játék, hogy ki ő illetve, hogy mit tett, hogy ide került. Ennek a tudásnak a birtokában ránk van bízva, hogy mit teszünk vele: megbüntetjük, vagy megváltjuk. A megbüntetés egészen egyszerű: szimplán szétkaszabolja. A megváltásnál azonban egy kicsit trükkösebb a helyzet. Képernyőnkön előjön egy kereszt, és a négy ága el van nevezve A, B, X, és Y-nak. És ekkor kezdődik egy Guitar Hero beütésű minigame. A bűnei a négy ágon egyre gyorsabban elkezdenek szállingózni (narancssárga kövek), és nekünk akkor kell lenyomnunk a hozzá tartozó gombot amikor középre ér. Ezzel azt a bűnét elégettük. Negyven másodpercünk van erre, és a későbbi szinteken már beküldenek olyan bűnöket is, amiket ha elégetünk levon egyet a már meglevők közül. A végén ezeket összeadja, megszorozza, és végül kiadja a végösszeget lelkek számában. Szóval ha lelket akarunk gyűjteni, és holy XP-t szerezni, válasszuk ezt, de ha unholy XP-t szeretnénk, akkor természetesen válasszuk a másikat. Nem utolsó sorban dönthetünk szívünk szerint is. Hát nem jó elítélni, vagy épp megváltani például Pontius Pilátust? Vagy Orfeust? Nekem ez a része a játéknak rettentően bejött.
A pokolban különféle relikviákra lelhetünk utunk során, ezeknek varázserejük van, és annyi van belőlük, mint égen a csillag. Ezek nagyon sok dolgot módosíthatnak a védekezéstől kezdve az XP mennyiségének a szerzéséig. De fel is ruházhat minket különleges képességekkel, mint például az egyik relikvia gyenge ütéseinket teszi kikerülhetetlenné az ellenségeink számára. Minden egyes relikviának meg van szabva, hogy holy, vagy unholy hányas szinttől alkalmazhatjuk. Sőt maguk a relikviák is képesek szintet lépni, leszámítva a képesség adóakat. Ezek gyakran jól jönnek.
Mint már mondtam, a Dante's Inferno iszonyúra hasonlít a God of War-ra. Ebben a játékban is van kombó számláló, vagyis hogy hány ütést sikerül bevinnünk anélkül hogy megsebeznének minket, vagy megszakítanánk ütéssorozatunkat. A kombó számláló növekedése során egy különleges sáv is töltődik a képernyő bal alsó sarkában. Ha ez feltöltődött a két bumper lenyomásával beléphetünk redemption módba. Ekkor Dante fellángol, és a sáv kimerüléséig, sokkal gyorsabban mozog, és sokkal erősebbeket is üt. Sőt nem lehet megszakítani kombó sorozatát. Ez aztán nagyon is hasznos ha boss ellen harcolunk, vagy ha sok ellenség van körülöttünk. Szóval ez is nagyon hasznos ha feltöltődik.
Ha már a bossoknál és az ellenségeknél tartunk akkor beszéljünk róluk is. Az ellenfelek rendkívül változatosak. Minden egyes körre a pokolban jellemző egy ellenség, és ezekhez csapódnak még egyfajta alap szörnyek, ám ha egyszer megismertünk egy ellenség típust, akkor az később is vissza-vissza fog térni, így a kilencedik körben az összes ellenféllel megküzdhetünk. A legalapabb a sima bűnös lelkek, ezek mindenhol ott vannak. Szintén alap, de erősebbek a démonok. És ezekhez csapódnak a körre jellemző szörnyek, például a meg nem keresztelt babák (amik szerintem a legundorítóbbak, és a legfélelmetesebbek). Ezeknek a kezük helyén görbe penge van, és ezeket használják sétapálcának. Váááá! Olyan picik, és jönnek és ölnek. Még most is kiráz tőlük a hideg. Van például parázna nőszemély, amely az idegesítő gyors és váratlan támadása miatt lett az egyik legutáltabb szörnyem, van falánk, ő nagyon kövér, és sok élete van. A bossokat nagyon szerettem. Nem volt köztük két egyforma, és két egyforma taktikával legyőzhető. Mindegyik a regényben is szerepelt. Köztük volt Minosz király, és Cerberus is. Minden boss azonban ha legyengült kiadta (a God of War-ból is ismert) a megfogás gombjának szimbólumát a feje fölött. Ekkor kaszámmal megfogtam, és (a szintén GOW-ból ismert) reflexjáték lépett színre. Mindig a helyes gombot kellett nyomni, amikor kivillant a képernyőn. Ezeket imádom. Mellesleg a játék szinte minden kivégzésénél van egyfajta button-mashing, vagy reflexjáték.
Végére maradt a grafika és a hang. Kezdem a grafikával. A cutscenjei, amik nem ingamek, egyszerűen lenyűgözően élethűek és szépek. Ezeken kívül vannak animált, illetve a jó szó rá, hogy rajzolt animációk. Ezek Dante korábbi életéből kivágott jelenetek, és ezek árulkodnak Dante bűneiről is. Nagyon tetszett ez a megoldás is. A grafika szerintem szép, tényleg visszaadja a pokol elképzelhető kinézetét, és remekül illusztrálja a regényt is. A hangok egyszerűen zseniálisak. De tényleg! A pokolnak olyan hangulatot kölcsönöz, amilyennek elképzeljük. Halálsikolyok, és üvöltések teszik nyomasztóvá a lenti világot.
Összességében elmondhatom, hogy rohadtul nagy God of War klón, de mint mondtam ezt nem veszem bele értékelésembe. Kevés dologban újított a modelljéhez képest, de azokban nagyon innovatív volt, például a kétféle XP-rendszere, és a döntéshozatal. Mindent egybevetve tényleg nagyon jó lenne a játék, ha ez lenne az egyetlen. Természetesen ettől eltekintve, műfajában a nagyok közt a helye, de az Xbox játéklistán az elsők közt kell lennie, mert ilyenből Xboxra nincs sok játék, de azok közül is mondhatjuk a legjobbnak.

„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”

Játszhatóság: 9/10

Grafika: 10/10

Hangok: 10/10

Újrajátszhatóság: 7/10

Irányíthatóság: 8/10

Összesen: 8.8

Fejes Richárd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.